Elrendezés

(lat. dispositio, gör. taxis)

A klasszikus retorikában a szónoklat megalkotásának második szakasza; a feltalálás (inventio) során kialakított gondolatok szónoki-írói célnak (utilitas) megfelelő megszerkesztése. Az elrendezés a szövegegészre éppúgy vonatkozik, mint a szövegegységekre. Hagyományosan két mozgatóereje a feszültség és a teljesség. A két egymással ellentétes részből építkező (antithetikus) szövegben feszültség, a hármas tagolású szövegekben a harmónia, a teljesség meghatározó. agrammatikus szöveg, álszöveg, amplifikáció, háromtagú felosztás, kéttagú elrendezés, kompozíciós elv, konstrukció, kronotipológia, szembeállítás (oppozíció), makroszerkezeti egység, megszerkesztettség, mesterséges sorrend, részszöveg, struktúra, szegmentum, szövegszervező elv, tematikai ugrás, temporális progresszió, természetes sorrend, textológia, topológiai logika, világszerkezet.