Struktúra
A művészi ill. a tudatosan rendezett szöveg szerkezete, amelyben kommunikációs-pragmatikai, lexikai-szemantikai, grammatikai-szintaktikai és fonológiai szinteket különböztethetünk meg. Ezek mindegyike részt vesz a szövegépítkezésben, tehát a nyelv valamennyi szintje -összefonódva, egymáshoz igazítva - struktúrát formáló tényező. Pl. Kommunikációs- pragmatikai tényezőként a párbeszéd Sánta Ferenc: Nácik című elbeszélésében, lexikai-szemantikai elemként a
rendületlenül
szó a Szózatból kerül át Arany János Rendületlenül című versébe, a szintaktikai váz, a többszörösen alárendelt összetett mondat Vörösmarty Mihály: A Guttenberg-albumba című versében domináns, a hangzás például a rímek alkalmazásával Kosztolányi Dezső: Ilona című versében vált meghatározóvá. Az intertextualitás (vendégszöveg egy műben) nem csak a jelentést, a struktúrát is átalakítja. A szövegek kölcsönösen hatnak egymásra, mivel az intertextualitás lényege, hogy transzformáció és asszimiláció egyszerre, működésével megszakítja a szöveg folytonosságát.