Amplifikáció
(lat. amplificatio, gör. auxészisz) ‘bővítés, erősítés, növelés’
1. A klasszikus retorikában a meggyőzés egyik eszköze. Négy alfaja van: fokozatos erősítés, növelés (inkrementum); viszonyítással történő erősítés, hasonlítás (komparáció); közvetett erősítés, visszakövetkeztetés (ratiocináció); rokon értelmű szavak halmozásával történő erősítés, halmozás (congeries); 2. A kifejezés erősítésének egyik módja. Az erősítés lehet alaki és tartalmi. Az alaki erősítés a szó hangalakjában megjelenő jelenség. Pl.
Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves
(Kőmives Kelemenné, népballada). A tartalmi erősítés a szó jelentésének változtatásával függ össze. Előidézheti: szóhalmozás, pl. Paraszt Apollónak termettem, Ki dalos, erős, pogány...
(Ady Endre: A Krisztusok mártírja); ellentét, pl. Inkább ma száraz barna kenyeret, Mint holnap lágy fehér cipót, apám...
(Petőfi Sándor: Az apostol); részletezéssel, pl. Irtóztató telünk volt az idén,.... Koppanva estek le a madarak az ágról, fagyva ért az őzike könnye a földre...
(Babits Mihály: Talán a vizözön...); felsorolással, pl. És gyúltak bennem álmok és csaták, hitek próbái, pörök, kritikák...
(Szabó Lőrinc: A mindenség).