Amplifikáció

(lat. amplificatio, gör. auxészisz) ‘bővítés, erősítés, növelés’

1. A klasszikus retorikában a meggyőzés egyik eszköze. Négy alfaja van: fokozatos erősítés, növelés (inkrementum); viszonyítással történő erősítés, hasonlítás (komparáció); közvetett erősítés, visszakövetkeztetés (ratiocináció); rokon értelmű szavak halmozásával történő erősítés, halmozás (congeries); 2. A kifejezés erősítésének egyik módja. Az erősítés lehet alaki és tartalmi. Az alaki erősítés a szó hangalakjában megjelenő jelenség. Pl.

Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves

(Kőmives Kelemenné, népballada). A tartalmi erősítés a szó jelentésének változtatásával függ össze. Előidézheti: szóhalmozás, pl.

Paraszt Apollónak termettem, Ki dalos, erős, pogány...

(Ady Endre: A Krisztusok mártírja); ellentét, pl.

Inkább ma száraz barna kenyeret, Mint holnap lágy fehér cipót, apám...

(Petőfi Sándor: Az apostol); részletezéssel, pl.

Irtóztató telünk volt az idén,.... Koppanva estek le a madarak az ágról, fagyva ért az őzike könnye a földre...

(Babits Mihály: Talán a vizözön...); felsorolással, pl.

És gyúltak bennem álmok és csaták, hitek próbái, pörök, kritikák...

(Szabó Lőrinc: A mindenség).