Klasszikus retorika

A szónoki beszéd, antik hagyományait felölelő rendszer, a szónoklás művészetének, tudományának az ókori görögök és latinok által kidolgozott szabályait foglalja össze. A hagyomány szerint Szicíliában alakult ki. Legrégibb művelői és elméletírói: Gorgiasz, Platón, Arisztotelész, Cornificius, Cicero és Quintilianus voltak. A retorika kifejezést koronként különböző jelentésben használták: a görögöknél legelőbb (Kr. e. V-IV. sz.) a rábeszélés mestersége volt, majd a meggyőzés művészete és tudománya lett. Arisztotelész általánosabban fogalmaz: mindenfajta beszédre kiterjeszti érvényét. Meghatározza a lehetséges beszédtárgyakat, elemzi a nyelvi megformálást (elocutio), a kiváltott esztétikai élményt, valamint a mű és előadója által összességében elért hatást. A római szónokok a gyakorlatiasság szempontjait hangsúlyozták; Cicero a rábeszélés eszközének tartotta. A szónok képességeit, erkölcsi feddhetetlenségét Quintilianus emelte ki. A retorika filozófiával való kapcsolata is változott az ókorban. Platón a filozófiával szemben a retorikát csupán mesterségnek tartotta, akik viszont ellene fordultak, a filozófiát tekintették a retorika előiskolájának, amely arra szolgál, hogy felkészítse a rétort a dialektikus gondolkodásra, s általa csiszolódjék elméje. A klasszikus retorika szerint a szónok fő feladatai: a felkészülés (régiesen: feltalálás, feltárás, inventio), az elrendezés (dispositio), a megfogalmazás, a stílus (elocutio), az előadás (ponuntiatio) és a kívülről való megtanulás (memoria). A szónoki beszéd megformált, szabályosan építkező szöveg. A hagyományok alapján hét szerkezeti egységét különíthetjük el: 1. principium (bevezetés), 2. narratio (elbeszélés), esetleg egressus (kitérés), 3. propositio (témafelvetés), 4. argumentatio (érvelés) 5. confirmatio (bizonyítás), 6. refutatio (cáfolás), 7. peroratio (befejezés). A kitérő nem kötelező, csak lehetséges szerkezeti rész. Ha beszédeket hármas tagolásúnak tekintjük, akkor a bevezetés és befejezés közötti (2-6) részeket tárgyalásnak nevezzük. A szónok előadásával és személyével kapcsolatbanban követelmény a tiszta beszéd, a rendezett külső.