( lat. tria loca)
A retorikában az elrendezés (dispositio) egyik művelete. Klasszikus szerkezet, amelyet Arisztotelész Poétikája szentesített. A három rész: a kezdet (gör. arkhé, lat initium), a közép (gör. meszon, lat. medium), és a vég (gör. teleuté, lat. finis). Pl. Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című románcának, Móricz Zsigmond Barbárok című novellájának, József Attila A Dunánál című ódájának szerkezete. A teljességre törekvő elrendezés, a háromtagúság az írói szándék alapján módosulhat, bármelyik rész megkettőződhet vagy kiegészülhet. Hármas felosztású mű Arany János Letészem a lantot című verse; az első versszak a kezdet, melyben a költő elhallgatásának tényét közli, a másodiktól az ötödikig tartó közép részben az elvesztett remények, vágyak elsiratásával a múltat idézi fel, majd ezzel a résszel szorosabb egységet alkot a vég, az utolsó két versszak. Az oppoziciós jelleg (múlt és jelen szembeállítása) miatt a hármas tagolás és a kettős felosztás kereszteződése figyelhető meg e műben. A kezdet és a közép szorosabb összetartozása Ady Endre Üdvözlet a győzőnek című versében a jelen idejű igeidők használatával jut kifejezésre, s e résztől elkülönül a nyomatékos végen a múlt idő. A hármas felosztás variációjaként Kosztolányi Dezső Keserű ének című versében az első és második főrész ellentétező szerkesztés folytán kettőződik meg; a szűziesség - cédaság és a kétféle halál tagolja a szakaszokat: