(tropus)
A láttatás, a vizuális megjelenítés stilisztikai eszköze, szintaktikai és szemantikai alakzat A költő, az író valamely elvont dolgot, jelenséget, fogalmat érzékelhető valóságelemként mutat be. A tropus vagy kép mint immutáció szemantikai szempontból egy nem rokon értelmű szó elhelyezését jelenti az eredeti szó helyén. Quintilianus szerint valamely szónak a szokott értelemből másba történő átváltoztatása. A komplex képben egymással összefüggő, egymásra épülő képek együttese van jelen. Fajtái: metafora és a belőle származó szóképek: allegória, eufemizmus, hasonlat, látomás, megszemélyesítés, metonímia, szimbólum, szinekdoché, szinesztézia . A nyelvi kifejezés szépségének is eszköze. Hasonlat, metafora, szinesztézia megszemélyesítés együtt található a leírásban: pl. Ebben a szép, nagy öreg kertben olyan volt bizony az édes, szeptemberi ragyogás - ez a tisztán szétcsurgó, sűrű arany a levegőben -, akárcsak a többi, valamennyi kertje fölött a szomszédságnak meg a városnak. A termetes, deli fák bizony nem élnek itt szűzi meddőségben, hanem - miután Boldogasszony hava tündéri éjszakáin lengő virágfátylakba burkolózva bolondul kibálozták magukat, élték világukat - végre gyönyörű lakodalmat csaptak, és a hosszú, nyári csendben piciny magvakat pólyáltak eleven szöveteik gyengésd zöldjébe.