(gör.) 'jót beszélek'
Durva vagy illetlen szó, kifejezés helyett használt szépítő, enyhébb árnyalatú szó, kifejezés; a szóképekkel rokon stíluseszköz; (szóalakzat, gondolatalakzat); Kialakulásában az ősközösségek korának mitikus világképe, ennek nyelvi tabui szerepet játszottak. A különböző korokban eltérő az eufemisztikus megfogalmazás iránti igény. A valóságtól való eltávolodás vágya növeli a szerepét, a realisztikusság, a naturalista kifejezésmód inkább kerüli. Megjelenhet e kettősség egy művön belül is. Gyakori a köznyelvben és a szépirodalomban. Pl. a 'meghalt' helyett mondják, hogy jobblétre szenderült, eltávozott. A költészetben a halál eufemiszikus kifejezései: pl. És ha láttál szépen nőtt virágot
Elhajolni belső baj miatt,
Úgy hajolt el, félvén a világot,
Szép Ilonka titkos bú alatt.[...] Hervadása liliomhullás volt:
Ártatlanság képe s bánaté.