(lat. figura, gör. szkhéma)
A klasszikus és modern retorika (neoretorika) egyik alapkategóriája. Nyelvi átalakító eljárás eredménye: a hangsoroknak, jelentéseknek, mondat- és szövegszerkezeteknek az expresszivitás érdekében történő megváltoztatása. A klasszikus és modern retorika standard modellje négy átalakító eljárást tart számon. Ezek: 1. adjekció (bővítés, hozzátoldás); 2. detrakció (elhagyás, csökkentés); 3. transzmutáció (felcserélés); 4. immutáció (helyettesítés); A négy átalakító eljárás a nyelvi szintek szerint a következő fő alakzat-típusokat hozza létre: hangalakzat (metaplazmus), szóalakzat (metaszeméma), mondatalakzat (metataxis), gondolatalakzat; (metalogizmus); Az alakzat a klasszikus retorika szerint stílushiba (barbarizmus), megfelelő indokoltsággal, a költői szándék nyomán válik stíluserénnyé.