Látomás
(lat. vízió)
Retorikai beszédalakzat, sorozatosan egymásba fonódó nagyítások, túlzások összekapcsolása. Erős érzelmi hatást vált ki vele a szónok, az író. Gyakori a Biblia prófétai könyveiben, a Jelenések könyvé ben. Gazdag látomásokban a barokk irodalma, s a romantika kedvelt stíluseszköze Pl.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört.
Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
(Vörösmarty Mihály: Előszó); Álmatlan álomba merengve
szállok, futok, ki tudja merre,
hol árnyak árnya bolyg.
Arany tájak kopár mezőjén
elsápad a fehér verőfény,
s a nap helyett felkél a hold.
(Kosztolányi Dezső: Hetedhét-ország felé); Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.
(Pilinszky János: Apokrif).