(lat. antitheton, contrapositum)
A klasszikus retorikában a tárgykezelés, cáfolás egyik fajtája, az ellenfél érveinek visszautasítása, hivatkozva nem helytálló voltukra úgy, hogy két, tartalmilag ellentmondó dolgot, jelenséget szembeállít a szónok, az író, azért, hogy egyik a másikat megvilágítsa. Ez megtörténhet egyetlen szóval, szószerkezettel vagy mondattal. Az ellenvetésben a tagok szerkezeti azonossága figyelhető meg, mely a gondolati tartalmak különbözősége révén hatásos kontrasztot eredményez. Pl. Rang és birtok egyesek sajátja: a nemzet és a haza nevében mindenki osztozik.