Kommutáció
(lat. commutatio) ‘felcserélés’
A klasszikus retorika transzmutációs gondolatalakzata, a neoretorikában a metalogizmus egyik esete, amelyben ellentétes tartalmú szó ismétlődik a szótövek és (legtöbbször) a szintaktikai szerepek felcserélésével; Ha a szavak a és b, a szintaktikai szerep x és y: axby–>bxay vagy axby–>byax, vagy axby–>aybx; pl.
...zord Hádésban nincs ölelés,
csak tengve lengnek ott az árnyak tétova,
mint puszta képek: lengve tengnek testtelen.
(Babits Mihály: Laodameia); A fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalom nélkül való vigyázás, az kész gyorsaság és a gyors készség szokta annak a drága fának gyümölcsét elérni, kit az emberek dicsőségnek hívnak.
(Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság); Gyógyítasz s bort mérsz. Italod két érdem: érzem
Gyógyszereden borodat, gyógyszeredet borodon.
(Vörösmarty Mihály: Két hivatal).