(argumentatio)
A szónoklatban a téma kifejtése után következő szakasz, amelyben a szónok az igazság megláttatásának, a helyes cselekvés elfogadtatásának érdekében mondja el gondolatait. Érvekkel, azaz tényekkel bizonyítja vagy cáfolja a korábban elhangzott megállapításokat. Belső érveléskor a szónok a témából adódó tételeket használja fel, retorikai, művészi eszközökkel él, a külső érveléskor általánosan elfogadott igazságokra, a hagyományokra, tekintélyre, szokásokra stb. hivatkozik, tehát a művészeten, a retorikán kívüli elemekre hagyatkozik. Az érvelés eszköze a példa (exemplum). A hosszabb példa akár kisebb elbeszéléssé is válhat a beszédben (narratio), a példa rövidebb változata az említés (brevitas), a hosszabb, a főtémától eltérő elbeszélés a kitérés (digressio).