Oximoron
Retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros szintaktikai egységbe. Pl:
Testvérünk voltál és lettél apánk.
(József Attila: Kosztolányi) Gyakran jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között. Köznyelvi példa: élő halott, rettentő jó stb. Irodalmi példák: Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak
(Pilinszky János: Téli ég alatt); hogy szeretlek, te édes mostoha!
(József Attila: Óda); Egy hangszer voltam az Isten kezében
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek...
(Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...).