Chiazmus
(gör., lat.) ‘kereszteződés’
A klasszikus retorika egyszerre adjekciós (hozzátoldó) és transzmutációs (felcserélő) mondatalakzata. Az ókori neve: kommutáció. Lényege: egy szintagmának v. mondatszerkezetnek fordított ismétlése egy mondaton vagy szövegrészen belül. Képlete: (a+b || b+a). Aforisztikus mondásokban e fordított szerkezettel a beszélő, az író sajátos, erős stílushatást ér el. Pl. A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma;
De ti gyáva s önző szívek vagytok
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
(Petőfi Sándor: A szájhősök); Testvérünk voltál és lettél apánk.
(József Attila: Kosztolányi); ...gyönyöröm aki voltál
most vagy bántom;
(Babits Mihály: Egy szegény magára maradott ); Siklik a lép, a máj kering
kígyózva fut a hátgerinc
(Nemes Nagy Ágnes: Tengeren); Át nem vette senki terhed,
nem kérdezte, bírod-e-
rózsa súlya, súlya sebnek nyárutók tekintete.
Magad szórva, kötve gúzsba
meztelen vagy és fedett-
súlya sebnek, rózsa súlya,
önfeloldozó szemek.
(Gottfried Benn: Év múlása).