( lat. perspicuitas)
A gondolatoknak tökéletes nyelvi kifejezése; alapkövetelmény a retorikában, a prózai és értelmező művekben az anyanyelv tökéletes használata, a magyarosság kritériuma, minden homályosságot kerülő kifejezési mód. A nyelvi elemek kiválasztásának és elrendezésének olyan módja, amely a közlés céljának pontosan megfelel (utilitás). A szavakból építkező mondatok nyelvtanilag és logikailag azt a célt szolgálják, hogy a befogadó megértse a közlő szándékát. A világosság megköveteli, hogy minden olyan szabály érvényesüljön a szövegben, amely egy nyelvi közösség számára az egyértelműséget biztosítja. A görög hagyományok, majd Cicero nyomán a jó elbeszélés kritériumai a világosság mellett a rövidség és a valószínűség. Az eseményeket rendben kell felsorolni, amely lehet természetes rend vagy mesterséges rend.