(lat. verisimilis)
A görög teória majd Cicero nyomán az elbeszélés (beszéd) egyik fő erénye a rövidség és a világosság mellett. Az elbeszélésnek a valóságban létező vagy lehetséges összefüggéseket kell fölemlítenie. A tárgyszerűség és a meggyőző erő Arisztotelész Poétikája óta a tudományokra jellemző, szemben a költői érvelésmóddal. E kettősség az európai poétikai gondolkozás alapja.