Principium
(lat.) 'bevezetés' (exordium vagy prooemium)
A szónoki beszéd bevezetése, első nagy szerkezeti egysége. Funkciói: a hallgatók jóindulatának megnyerése captatio benevolentiae, a figyelem megragadása attentio és a téma megadása docilitas. A bevezetéssel szemben támasztott követelmények: 1. Témája a beszédhez kapcsolódjon; abból az ügyből nőjön ki, amelyről a beszédben szó lesz. 2. Szerkezete arányos legyen, se túl sokat se nagyon keveset ne mondjon. 3. Stílusa legyen nyugodt, szerény, kerülje a szónok a fontoskodást, a dagályosságot, a fölényességet. A principium szövegrészei írott szövegben: a cím és az átvezetés, a beszédben elhagzó szövegben: a megszólítás és az átvezetés (transgressio). A principium toposzai (E. R. Curtius rendszerezése alapján) azok a közhelyek, fordulatok, általános hivatkozások, amelyekkel a jó bevezetés írója bármikor élhet. Ezek: 1. A felkészületlenség toposza, a tettetett szerénység: pl.Szorult kebellel és elfogultan lépek e székre, hogy a gyarmati választókerület osztatlan bizalmát, mellyel országgyűlési képviselőjévé megválasztott, megköszönjem. Mert ha érdemek nélküli voltomat összemérem e nagy kitüntetéssel, valóban úgy tűnik fel előttem, hogy az csak előpénzül van reám bízva, a jövendő fejében, melyet még ezentúl kell kiérdemelnem és nem jutalomul a múltért.
(Madách Imre: A választás után); 2. Abizonytalanság toposza: pl.
Félve szólalok meg Tek. Törvényszék, látván a nevezetes többséget, mely e szerencsétlen asszony sorsát már-már elhatározta... (Kölcsey Ferenc: Védelem P. J. számára); 3. A ráígérés toposza: pl.
Ezt most hallhatják először...; 4. A megbízatás toposza: pl.
Uraim! Engedelmet kérek, majd ha ki fogok fáradni. Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a hazát
; e percznek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le kebelemre. Úgy érzem magam, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölkiáltsa a halottakat, hogy ha vétkesek vagy gyöngék, örök halálba süllyedjenek, ha pedig van bennök életerő, örök éltre ébredjenek. (Kossuth Lajos beszéde a haderő megajánlása ügyében , 1848. július 11); 5. Az ajánlás toposza: pl.
Köszönjük X-nek, hogy alkalmat adott arra...; 6. A belső kényszer toposza: pl.
Hiszek a törvény erejében. Hiszek abban, hogy a bírósági tárgyalótermek szent helyek és hiszek az igazságszolgáltatás fenséges voltában. De abban is hiszek, hogy a dolgok nem mindig olyanok, amilyeneknek látszanak... (Martin Vail: Védőbeszéd az esküdtekhez Nicolas Luma ügyében 1979). A principium követelményeinek eleget tesz Kölcsey beszédének első bekezdése:
Szatmár megyének két követei, kik honunkból együtt jövénk az országos törvényhozásban résztvenni, most utólszor állunk itt a T. KK. és RR. szép koszorújában, egymás mellett. Elérkezett a búcsú pillanata, s e pillantban kötelességünknek hittük a Tekintetes Karok és Rendek előtt még egyszer megszólamlani; s elmondani fájdalmunkat, hogy a haza választott fiainak köréből távoznunk kell; elmondani az okot, mely e távozást szükségessé tette. Mert oly helyről lépünk le, hol lehetségig megállani küzdéses szenvedés közt is kötelesség; oly karokból szakadunk ki, melyek a fáradságos pályán baráti részvéttel valának felénk kinyújtva; s ezeket tekintve sem oly nemes barátság iránt hálátlanoknak, sem oly nagy kötelesség iránt hívteleneknek látszani nem akarunk. (Kölcsey Ferenc: Búcsú az országos rendektől Pozsony, 1835. február 9.).