Kommunikáció

Minden közlési folyamat, amelyben valamilyen kód az adótól a vevőig a csatornán jelzéseket továbbít. Fajtái: 1. intraperszonális kommunikáció, amely az individuumon belül lezajló folyamat elnevezése, 2. interperszonális kommunikáció, amely legalább két dialóguspartner kapcsolata, 3. tömegkommunikáció, amely leginkább a médiához kapcsolódik, s többnyire egyirányú információcsere. Történetileg a klasszikus retorikától kezdődően a mai kommunikációkutatásokig alapvető kérdés, hogy milyen szerkesztési elvek, milyen kódolás és dekódolás alakítja a közlés hatékonyságát. A jakobsoni kommunikációelmélet kimondja, hogy a szöveg különféle kommunikatív funkciókat tölthet be, ezek: referenciális funkció, emotív funkció, konatív funkció, fatikus funkció. A retorika pragmatikus alakzataként (communicatio) a kétkedéssel rokon alakzat. A szónok színlelt tanácstalanságában kérést fogalmaz meg, kérdést tesz fel, ezzel cselekvésre szólítja fel a hallgatóságot. Pl.

Megvert reménnyel induljunk csatába?
Hitben feladjuk már a diadalt?

(Arany János: Magányban);

Az emberek egy közönséges nagy hazában élnek; érzéseiket és gondolataikat nagy tömegekhez szotatták; s lehet-e képzelni, hogy a parányi pontot, mit máskor hazának neveztek, szüntelen szemeikben tartsák? s annyival inkább, hogy e parányi pontnak századok előtti állapotával tépelődjenek?

Kölcsey Ferenc: Mohács).