Emotív funkció
A kommunikációs funkciók egyike, akkor érvényesül, ha a szövegben megfogalmazott üzenet erős érzelmi töltésű; az író, a szónok érzelme, hangulata dominál. Pl. Erőteljes felhívás van az országgyűlési beszédben, a szónok határozottsága domináns: Uraim! Két indítványt vagyok bátor a hazának tenni. E napokban a Közlönyben egy rendeletet bocsátottam közre, mely rendelet által tudtul adom, hogy az 5 forintos bankjegyek, a törvényhozó test határozata nyomán, kibocsáttatnak. Kérem a házat, hozzon határozatot, mely ezen rendeletemet helyesli, helybenhagyja s a törvényhozó test részéről is megerősíti.
(Kossuth Lajos: A haza megmentésének kérdése időhalogatást nem szenvedhet -Képviselőházi beszéd az ötforintos bankjegyek kibocsátásáról és a katonaállításról, 1848. szeptember 11 .). Csalódottság van az emlékbeszédben:
Ismét felvíradott a nap, melyen százak előtt az ország szerencsétlen királya, népe virágával együtt Mohácsnál elhullott. Álomtalan éjen keresztül vártam ezt, mit úgy hittem, közérzelem fog megszentelni. De nem első, s bizonyosan nem is utolsó eset, hogy a magános ábrándozó hitében megcsalatkozott; valamint az sem, hogy megcsalatkozásán költ fájdalmát a hideg vizsgáló kinevette. (Kölcsey Ferenc: Mohács). Elégedetlenség fogalmazódik meg a tanulmányban:
Valahányszor idegen népköltészet egy-egy régi maradványa kerül kezembe, mindig elborultan kérdem magamtól: volt-e nekünk valaha ős eredeti eposzunk? Vajon a nép, mely daltermő képességét mostanig megtartotta, sőt egypár becses románcát is mutathat fel, a nép, melynek tündérmeséi, műalkat (compositio) tekintetében, bármely népfaj hasonló beszélyivel kiállják a versenyt, mindig oly kevés hajlamot érzett-e a mondai s történeti költemények iránt, mint napjainkban. Mert nagy önáltatás nélkül nem mondhatni, hogy a jelen öltő effélékben gazdag, ilyenek létrehozásában termékeny volna. Egy-egy rideg monda, töredékben, zilált prózában, hullong itt-amott; rajta műalkatnak semmi nyoma. (Arany János: Naiv eposzunk).