(lat. komparáció)
Retorikai beszédalakzat; a meggyőző erőt növelő, az érvelést erősítő bővítés egyik módja, a hasonlat egyik fajtája Viszonyítással történő erősítés, mely a retorikában a meggyőzés egyik eszköze, amelyben a költő vagy szónok bizonyítja, hogy hőse mindenki más felett áll. mindenkinél különb (amplifikáció). Pl. Gyöngyösi István a Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságá ban így veti egybe a hősnő és Didó szépségét, vagy Arany János egyik Petőfinek írt levelében Victor Hugo: A párizsi Notre Dame című regényének Esmeraldájához, a párizsi cigánylányhoz hasonlítja az általuk művelt népköltészet múzsáját.