(lat.) ‘ növelés’
A klasszikus retorikában az érvek felnagyításának egyik eszköze. Két alapformája ismert: 1. Egyre erősebb kifejezésekkel, szinonimasorral él a szónok. 2. Párhuzamosan szerkesztett, egymást tartalmilag fokozó nyelvi egységek hatásával fokoz. Pl Hallgassátok meg hazámfiai! Az örökkévalő isten nem egyes csodákban, hanem általános törvényekben nyilatkozik. Isten örök törvénye, hogy aki magát elhagyja, az az istentől is elhagyatik. Örök törvény, hogy aki magán segít, azt az isten is megsegíti. Isten törvénye, hogy a hitszegés végeredményben maga magát bünteti meg. Isten törvénye, hogy aki a hitszegésnek, az igazságtalanságnak szolgál, az igazságnak diadalát készíti elő akaratlanul. A mindenség ezen örök törvényeire támaszkodva esküszöm, hogy jóslatom teljesedni fog. És jóslatom ez: Jellacsics büntetéséből Magyarországba, Magyarország szabadsága fog következni.