A prágai nyelvészeti iskola által alkotott fogalom. A szövegben érvényesülő, a szöveg logikáját követő mondattagolás. Ha a mondatokban új és régi közléselemek vannak, s ezek összekapcsolódnak, és a szövegben dől el, hogy milyen sorrend realizálódik, aktuális tagolásról beszélünk. A szövegmondat ismert része: a téma vagy topic, az új közlés, az ismeretlen: a réma vagy comment. A réma a mondat szemantikai szempontból nyomatékos része. A megszokottól eltérő tagolás az affektivitás eszköze. (anakoluthon, diakópa, inverzió, közbevetés)