Diakópa

(lat.) ‘szétválasztás’

A klasszikus retorika adjekciós mondatalakzata, a neoretorikában metataxis, amelyben az egy szerkezeti ill. gondolategységbe tartozó szavakat a mondat más elemeinek közbeiktatásával megbontanak. Pl.

Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől - a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó - le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni?

(Shakespeare: Hamlet);

Már a természet is, hullván bilincse,
A hosszú téli fásult dermedés,
Készíté új virágit

(Arany János: Széchenyi emlékezete).