Diakópa
(lat.) ‘szétválasztás’
A klasszikus retorika adjekciós mondatalakzata, a neoretorikában metataxis, amelyben az egy szerkezeti ill. gondolategységbe tartozó szavakat a mondat más elemeinek közbeiktatásával megbontanak. Pl.
Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől - a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó - le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni?
(Shakespeare: Hamlet); Már a természet is, hullván bilincse,
A hosszú téli fásult dermedés,
Készíté új virágit
(Arany János: Széchenyi emlékezete).