Inverzió
(lat. anastrophe) 'megfordítás'
Transzmutációs szó- és mondatalakzat; egyszerű szórendi csere, pl.
De jó messze volt még szép Magyarországtól,
Mert Franciaország esik tőle távol.
(Petőfi Sándor: János vitéz). A mondat szórendjének, ill. szószerkezetei, tagmondatai természetes rendjének megváltoztatása. Alkalmazásának többféle célja lehet: kiemelheti a mondanivalót, pl. Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.
(Zrínyi Miklós: Az idő és hírnév); ellentéttel erősítve nyomatékosít: Haláltól félve még, de élni már meguntam,
mint bárka, mely dagály s apály kényén libeg,
van lelkem iszonyú hajótörésre útban.
(Verlaine: Szaturnuszi költemények - Gyötrelem); hatásosabb lehet a szövegritmus, a rím, (hexameter, ill. páros rím): Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak.
(Kölcsey Ferenc: Kölcsey); A szörnyü város mint zihálva ropant
eleven állat, nyúlt el a homokban
(Babits Mihály: Jónás könyve); és lehet az archaizálás eszköze is, pl. Csillag esik föld reng: jött éve csudáknak!
Ihol én, ihol én pőrölyje világnak!
(Arany János: Buda halála).