Anakoluthon
(gör. anacoluthon) 'egybeácsolatlan'
A retorikában a következetlen mondatszerkezeteket jelöli.
1. Az immutáció általi szolecizmus, (anantapodózis) jellemzője, hogy a mondat kezdete és vége között nincs kapcsolat. Pl.
De rágalmazni, szidalmazni, szaggatni eb módra az Isten szent igéjét, szörzését, tanitóit, és tapodni disznó módra az gyöngyöt, drága Isten jószágit igéjét, gyorsak.
(Méliusz Juhász Péter: A Szenth Ianos irássának, akit görögül apocalypsisnek, az az el titkolt dolgoknak megjelenésének hinak, predicatiok szerént való igaz magyarázattia)
2. Detrakciós szolecizmus, ha a főmondat mellől hiányzik a mellékmondat. Pl. Lógjon aki...vesd ki már
Nyolc! A köntöst tartom-
(Babits Mihály: Golgotai csárda)
3. Transzmutációs mondatalakzatként jellemzője a szabályos, zárt mondatszerkezet fellazítása: Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd.
(Arany János: A walesi bárdok); Fut a gazda, kié ama renyhe cseléd:
„Jössz...? vagy dobom - itt ez a villa - beléd...”
Vasvilla kezébe ragadt ám;
Fut lyány, fiu, és anya és feleség:
„Apám, fiam, apjokom! untig elég...”
S kezeit töri, szíve szakadtán.
(Arany János: Az ünneprontók)