Enigma
(gör. ainigma) ‘kis rejtvény’
Eredetileg közmondás vagy epigramma formában megfogalmazott irodalmi rejtvény; pl. a thébai szfinxé: Reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár.
(Megfejtése: az ‘ember’.) Immutációs alakzatként enigmának nevezzük az allegóriához kapcsolódóan rejtett komoly jelentést, amely erősen az alkotó szubjektumához kötődik. Pl.
Jelentem versben mesémet,
De elrejtem értelmemet;
Kérem édes szeretőmet,
Fejtse meg nekem ezeket:
Minap én úton jártomban
Láték két hattyút egy tóban,
Hogy volna csendes úszásban
együtt lassú ballagásban.
Gyakran egymásra tekintnek,
Kiről kitetszik szerelmek,
Egymáshoz való jó kedvek;
Hasonlók, mindketten szépek.
Hogy igy együtt szerelmessen
Ők úsznának szép csendesen,
azonközben nagy sebessen
Egy keselő csalárdképpen
Rájok menvén, az egyikét,
Körme között az szebbikét
Elkapá, foggatá szegént,
int szeretőt, kedve szerént.
Látván társa, bánatjában
Rív keserves kiáltásban, Széllyel ballagván az tóban,
Nem tud, medgyen nagy bújában,
Mert látja társától váltát,
Látja maga özvegy voltát,
Bújában elszánta magát,
Óhajtja már csak halálát. (Balassi Bálint: Aenigma); Valamely kor nehezebben érthető, rejtélyesebb metaforái, szimbólumai enigmatikus jellegűvé teszik a művet. Pl. Mallarmé, Ady Endre, versei, József Attila Babitshoz írt Magad emésztő ... kezdetű verse.