Antonomázia
(gör.antonomaszia, lat. pronominatio) 'ellenmegnevezés'
A klasszikus retorika egyik szóalakzata; tulajdonnév helyett köznév használata, jellegzetes melléknévvel; (körülírás). Pl. Deák Ferenc a „haza bölcse”;
Ott, mikor fordúlón volt a Haza sorsa,
(Bölcse ajakáról nekem is hullt morzsa),
Hogy' kössük a múlttal a jövendőt öszve:
Fehér asztalodnál pendült meg az eszme.
(Arany János: A jóságos özvegynek). Magyarország „Árpád hona”. Én ilyennek hallom, látom, ismerem az érzelmek világát Árpád honában.
(Kossuth Lajos: Osztrák császár és magyar király). Fordítva is használatos: köznevet nevez meg a tulajdonnév, pl. fritzek=németek, vagy egy embertípust egy tulajdonnév, pl. háryjános. Az elmaradott gondolkodású nemeseket nevezi Verbőczyéknek az író: A megakadás nagy lőn. Verbőczyék a gyönyörű kivevén-től oly keservesen menekedhetők valának, mint lélek a testtől...
(Kölcsey Ferenc: Országgyűlési napló). Besorolható a költői képek közé is; metonímia