Retorikai-stilisztikai lexikon; Poétikai-műfaji lexikon, Verstani lexikon

Annomináció

(lat.)

Ismétlésen alapuló alakzat, csekélyebb mértékű, részleges megfelelés. Előfordulhat a szótestben (etymologikus szójáték paronomázia; azonos tövekkel figura etymologica) és a jelentésben. Az előbbi a hangzásbeli megváltozástól a ragok változásán át (polyptoton) az egész szótest megváltozásáig terjedhet. Hangzásbeli összecsengés pl.

E siralmot és sírhalmot
Ki elsőben szerzette
Kimúlását s számadását
Gyakorta emlegette.

(Nyéki Vörös Mátyás: Siralom az halandóságról);

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sír.

(Arany János: A walesi bárdok).