Paronomázia
(gör.) ‘megnevezés’
Az adjekció egyik alakzata. A klasszikus retorikában a részleges ismétlésen alapuló gondolatalakzat, melyben valamely szót hasonló hangzású v. azonosan hangzó, de részben eltérő jelentésű szó követ. Az ismétlés gyakorisága és módosulása szerint különböző csoportjai vannak, a badí számos fajtáját ismeri. Pl.:
Félté, nem félvén maga, a’ nagy nemzeti zászlót.
(Vörösmarty Mihály: Zalán futása); Ilyen eset még nem esett magyar ember házán...
(Arany János: Pázmán lovag); Könnyű, erős-
ismerős-
hova tüntél
tündér?
(Kosztolányi Dezső: Vers); Aj, e nő-kebelű Lidi óta
A Jenőke belül idióta,
udvarolgat,
’jába lepi sálom,
udvaron gatyába lep is álom...
(Weöres Sándor: Végrím) (annomináció).