Figura etymologica

(lat.) 'szófejtő alakzat'

Azonos tövű szavak ismétlésén alapuló szóalakzat, retorikai alakzat; játék az azonos szótövekkel, illetve az azonos hangzású, de különböző jelentésű szavakkal. Hatása a hangzásbeli csekély változásban rejlik. Előfordul a köznyelvben, a népköltészetben, a műköltészetben, pl. kínok kínja, szépek szépe alakzatokban; Halálnak halálával halsz

(Halotti beszéd);

Világ világa,
Virágnak virága!

(Ómagyar Mária-siralom);

A vágyva vágyott ideál se szép,
csak ő a szép, a zsenge Júlia

(Shakespeare: Romeo és Júlia);

Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki.

(Arany János: Koldus-ének);

virágos fák tollával tollas a kalapom

(Babits Mihály: Tavasz előtt)