Jobbítás
1. Valamely kerülendő fogalmat jobbító retorikai beszédalakzat (eufemizmus). 2. Az anadiplózis egyik fajtája; egy szövegegység utolsó szavának megismétlése a javítás, pontosítás szándékával, egy állítás helyesbítése. Pl. ...mit is mondhatnék? Hogy
szelleme diadalmaskodott?
Ne áltassuk magunkat, nem diadalmaskodott. Amit legkevésbé várt az utókortól: gondolatai, nagy okai a haragvásra, álmai a szabadságról s a nép jövőjéről változatlanul időszerűek. Kínzó örökség. Orgazdának érezheti magát, aki csak verseinek szépségét
élvezi, és elzárkózik a bennük rejlő parancstól. Annak teljesítésével válthatunk csak jogot, hogy hívének mondjuk magunkat; csak azok befogadásával, a szépség mellett a szellem átérzésével érthetjük igazán követelményeit is. Ez a követelménye és ismérve: ez a követelmény az ismérve a nagy költészetnek. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor).