Anadiplózis
(gör. anadiplószisz) ‘kettőzés’
A klasszikus retorika ismétlésen alapuló alakzata; a reduplicatio sajátos változata, valamely szövegrész végének ismétlődése a rá következő egység elején; Képlete: (...a || a ...); Pl.:
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk
(Petőfi Sándor: Nemzeti dal); Mintha mondaná, hogy
Ki meri? ki hallja?...
Ki meri? ki hallja? és talán ki bírja...?
(Arany János: Stanzák „Mátyás dalünnepe” eposzi kísérletből); s várost már előbb megúntam
megúntam völgyet és tetőket
(Babits Mihály: Spleen); Száz alakban százképpen látlak,
Látlak Ruthnak és Delilának,
Látlak mindenkinek.
(Ady Endre: Ruth és Delila); Megjártam a hadak útját,
Nem tartottam lovam száját,
Nem tartottam lovam száját,
Most siratom magam baját.
(Megjártam a hadak útját). Komplex retorikai eszközként az anadiplózis hangsúlyossá teszi a szöveget, pl. (Deák Ferenc fellép egy eszmével) ...és ez eszmét nemzetével mégis el tudja fogadtatni, el tudja fogadtatni mind a mellett, hogy az eszme felállításával maga is ellentétbe jő az ő saját múltjával...s ezt a nemzettel mégis el tudta fogadtatni, elfogadtatni, mint üdvöt azt, amiben nemzedékről nemzedékre negyedfél századon át mindég kárhozatot talált: ah kérem ez oly óriási észerőnek, oly értelmi prepotentiának bizonyítványa, amely valóban bámulatot kelt.
(Kossuth Lajos levele Helfy Ignácnak. 1876. február 4 .). Az anadiplózis típusa az epiploké.