Intertextualitás

'szövegköziség, szövegek közöttiség'

A transztextualitás egyik fajtája. A különböző szövegek között kimutatható funkcionális vagy referenciális hasonlóság, esetleg azonosság. Szövegalkotó, szövegátalakító eljárásként valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen (célzás, allusio) beépített másik szöveg Gyakori a retorikai műfajokban. Például a prédikációkban a Szentírásból idéznek, vagy ünnepi köszöntőkben lírai részletek, bölcs mondások, közmondások stb. nyitó és/vagy záró gondolatként jelennek meg. Pl. 1848 tanulság a jövő harcaihoz. Petőfi szelleme irányt szab feladatainknak. A magyar népben él ez a szellem, és nekünk kötelességünk felszítani azt. Az urak ma még a halálba küldik a magyar katonákat, ma még a kezükben tartják a hatalmat, sőt szervezeteket létesítenek a forradalom leverésére, pretoriánusokat gyűjtenek a nép ellen.
A történelmi erők ellen azonban hiába küzdenek. Amit én hosszú órák alatt akadozva elmondtam, Petőfi három sorba sűrítette. A népek tengere fel fog támadni, mert:

Habár fölül a gálya
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

(Károlyi Mihály: Beszéd a londoni Magyar Klub márciusi ünnepségén, 1943. március 14.). Az eredeti szöveg, az archetextus és az új átalakítják egymást, a szövegek kölcsönhatása megváltoztaja a struktúrát, és sokrétűvé, összetettebbé teszi a jelentést. Pl.

Az egész Párizs és Bakony
Pamlagod alatt silbakol -
s hálnak az utcán

(Gergely Ágnes: A parlament nyári ülésszaka), József Attila Hazám című verséből vett át egy részletet:

nagy álmos dzsungel volt a lelkem,
s háltak az utcán:

.