Oppozíció
(lat. oppositio, gör. antitheszisz) ‘ellentét, szembenállás’
1. A klasszikus retorikában az elrendezés (dispositio) egyik módja. Ellentétező szerkezet érvényesül Petőfi Sándor Nemzeti dal ában: a
Rabok legyünk vagy szabadok
kettőssége vonul végig a versszövegben. 2. A nyelvészetben eredetileg a fonológiában használt kategória, két egymással szemben álló, egy vagy több megkülönböztető jegyben eltérő nyelvi jelenség jelölésére. Pl. oppozícióban állnak a zöngés és zöngétlen zárhangok, bizonyos szófajokon belüli csoportok.