Retorikai beszédalakzat. Egyik fajtája a licentia (parrhészia), kemény feddés, amelyben a szónok azzal a szándékkal fordul a hallgatósághoz, hogy a valóságra vonatkozó veszélyre intse, megtartva a rokonszenvét, a jóindulatát, másik fajtája a protropé, amelyben a szónok fenyegetés vagy ígéret révén buzdít tettekre, döntésre, cselekvésre. Pl. Igen jól tudod a magad cselekedeteit mentegetni és szépíteni; de az egyebek mentségét nem akarod bévenni. Méltóbb volna, hogy vádolnád magadat, és felebarátodat mentenéd. Ha azt akarod, hogy egyebek viseljék a te terhedet, te is felvállald a más terhét. Nézd, mennyire távul vagy még az igaz atyafiúi szeretettűl és alázatossátúl, mely nem tud senkire haragudni, vagy bosszonkodni, csak magára! Nem nagy dolog a jókkal és szelídekkel nyájaskodni; mert természet szerént tetszik ez mindeneknek, és ki-ki örömest békességben marad, kemény és visszafordult, vagy a fenyíték ellen rugóldozó és velünk ellenkező emberekkel békességgel élhessünk, az bezzeg Istennek nagy ajándéka, és felette dicsíretes az emberséges cselekedet.