Licentia

Pragmatikus retorikai alakzat, a szónok kemény feddése, amely a közönséget veszélyre inti. A valóságra hivatkozik, bízik abban, hogy a közönség elviseli a tényeket, s nézeteik nem ütköznek. Törekszik beszédét úgy megformálni, hogy az előadott igazság egyezzék a közönség nézetével. Pl.

Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknak, ellenségünknek pedig, valahonnan jön reánk, prédájává. Miért? a vitézségnek disciplinája meg nem tartásáért, a részegségért,a tunyaságért, az egymásgyűlölésért, és ezer ilyen vétkünkért. Én nem hízelkedhetem, édes nemzetem, tenéked, hogy hazugságommal dicsérjelek.[...] Hanem im megmondom magadnak fogyatkozásaidat, ollyan szivvel, és szándékkal, hogy megesmérvén magad is, vesd ki ezt a mocskot lelkedből, reformáld vétkeidet, öltözzél igazságban, övedzzél erősséggel, hídd segítségedre a Jehovát, resolváld magad, avagy ajándékozd magad az Isten nevének és magadnak oltalmára, kössünk kardot az pogány ellen. (Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság).