A bemutató beszéd egyik fajtája. Tárgya valamely elhunyt kiváló személyiség érdemeinek, erényeinek méltatása. Pl. Móricz Zsigmond: Gyászbeszéd Ady Endre ravatalánál című beszédében emelkedettség jellemzi a hangvételt, anaforikus és antitetikus szerkesztéssel mutatja be a kortárs, a pályatárs nagyságát, illetve ellentétekkel és metaforisztikusan költészetének erejét: [...] Ki volt, akit ma annyian állunk körül, hogy hódolatot adjunk neki, ma, mikor megszűnt minden hódolat minden hatalom minden megszemélyesítői előtt. Hogy tömjént gyújtsunk előtte, ma, mikor ki kell húnynia minden tömjénnek minden oltárokon. Hogy szeretetünk aranyát s háláink drágakincsét szórjuk elébe, ma, mikor nincs többé senki, akit a tömegek fölött az aranynak és a hatalomnak személyes uralma megillessen. A forradalom költője, éppen az átalakult világszemlélet szellemi vezére fekszik ravatalon; megilleti őt a lelkeknek minden hódolata, tömjéne és aranya. Embertestvérünk fekszik itt, akinek egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat. Ő szerette helyettünk az emberiséget, s ő szenvedett értünk az emberektől. Ő szítja fel a mi borunk mérgét, s ő fizette le értünk a nyomorúság adóját. [...] Mert onnan jött, a magyar ugarról, amely átok alatt fekszik, hogy a kövér földek se teremhessenek. Onnan jött, a magyar népből, amely hallatlan népenergiák gyűjtőmedencéje, s mégis értéktelenül és kihasználatlanul tesped bennük az élet. Onnan jött, az emberiség őstalajából, ahonnan, mint a föld mélyéből az alvó gázforrások kútjai szökellnek föl: évezredek szunnyadó energiái süvöltöttek ki az ő lelkén át. [...] Tizenkét éve már, mikor még itt átkozott nyugalom s fekélyes béke lakott, s zengő szavú, zengő szívű dalnok, a pacsirtaálcás sirály már így sikoltott a sötét magyar vizek felett: Vajon fölébred valahára
A szolga népek Bábele? [...] Ez volt Ady Endre, a költő, aki ekkora versek százaival gazdagította az emberiséget. Aki minden mezőn, ahol megállott, ilyen csodálatos új rendet kaszált. Aki ilyen félelmetes-magában száguldott az élők sorai előtt. Így jár előttünk a halálban is...