Antitézis
(lat. antithesis, gör. antitheszisz)
A klasszikus retorika gondolatalakzata; két ellentétes jelentésű szó, szócsoport, mondat vagy szövegegység szembeállítása valamely nyelvi-logikai egységen belül. Az elrendezés (dispozíció) során poláris alakzatok jönnek létre az egymással egyenrangú tagok szembeállításával. Pl. A szabadság és rabság egymást kizáró ellentétét mondja ki Petőfi Sándor A farkasok dala és A kutyák dala című párverseiben; Az elmúlásról szól ellentétekkel (ifjúság-öregkor, jelen-jövő, fehér-fekete, bizonyosság-bizonytalanság stb.) a vers:
A hajad olyan fekete,
a ruhád olyan fehér:
az ifjuság ígérete
az élttel felér.
Ó, csal az ember élete!
ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...
(Heinrich Heine: Memento). Az antitézis drámai művek felvonásai között is érvényesülhet a mű egész struktúráját meghatározva és alsóbbrendűen is, csak bizonyos felvonások között vagy részletekben. Pl. A jó merániak legszebb lovon
ficánkolódnak,- tegnap egy kesely,
ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
feleség s porontyainkat kell befogni,
ha veszni éhen nem kívánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
úgy, mintha mindenik tagocska bennek
egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
kéményeinkről elpusztúlnak a
gólyák, mivel magunk emésztjük el
a hulladékot is.
(Katona József: Bánk bán) (oppozíció).