Aferézis
(lat. aphaeresis, gör.aphaereszisz)
A klasszikus retorika detrakciós hangalakzata; a szó elején elhagyott hang, szótag; Élénkíti a szöveget azáltal, hogy eltér a megszokottól, kizökkenti az olvasót, a hallgatót. Gyakoribb az élőszóhoz közelibb műfajokban, mint az írásos művekben. Pl. Horatius leveleiben fele annyi fordul elő, mint szatíráiban. Alkalmazzák prozódiai okok miatt: aki helyett ki, illetve és helyett s. Pl.
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
(Kölcsey Ferenc: Huszt); Kit nem hevít korának érzeménye,
szakítsa ketté lantja húrjait.
(Eötvös József: Én is szeretném...); ...tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton...
(Radnóti Miklós: Nem tudhatom); Az író bizonyos társadalmi miliőt evokálhat általa: pl. Karinthy Frigyes: Így írtok ti című munkájában a Móricz-paródiában ...gazduram. Dram
(apokopéval párosul, azaz gazda uram = gazd’ram).