A szimbolizmus impresszionista-ellenes irány volt. Szerintük az impresszionizmus a szenzációk, az érzéki észlelés művészete, míg a szimbolizmus az ideára, a dolgok mélyén, a látszat mögött rejtőző titkos értelem megtalálására vállalkozott. A szimbolista festészet programját 1891-ben az író Georges-Albert Aurier fogalmazta meg a Mercure de France-ban publikált, "Szimbolizmus a festészetben" című cikkében. Szerinte a szimbolista műnek a következő követelményeknek kell eleget tennie :
"A mű legyen:
De mindezzel a tehetséggel megáldott művész nem lesz más, csak tudós, ha nincs birtokában az émotivitás adománya..."
A szimbolizmus festői:
Gustave Moreau: Orpheus (1865; olaj, tábla; Musée d'Orsay, Párizs)
Khnopff (1858-1921): Művészet vagy a Sphinx, or The Caresses, (1896, oil on canvas, Musées Royaux des Beaux-Arts, Brüsszel)
Arnold Böcklin: Holtak szigete
Paul Gauguin: Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk?
Ferdinand Hodler: A kiválasztott (1893-94; tempera, olaj, vászon; Kunstmuseum Bern)
Odilon Redon: Buddha
Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban (1907; olaj, vászon, 200 x 205 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus (1907; olaj, vászon, 194 x 248 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
Gulácsy Lajos: A varázsló kertje
Gulácsy Lajos: Francesca da Rimini és Paolo Malatesta (1903)