Zeugma

'ráértés'

A klasszikus retorika detrakciós alakzata. Egy többtagú szószerkezet valamely részének elhagyása oly módon, hogy a párhuzamos résztagok közül a megmaradó átveszi az elhagyott funkcióját is, ezáltal nagyobb hangsúlyt kapva a többi tag fölé kerül. A stílushatás forrása az, hogy a szavak szótári jelentése nem mindig egyezik a kontextuális jelentéssel. Grammatikai szempontból szillepszis, képlete: (a-b/b-a), amelyből b kiesése után: a(x/y) lesz. Pl.

Tekintetünkben, hajh! nem az elveszett -
Az el nem nyert éden fájdalma van.

(Vajda János: Harminc év után);

...gerendák alatt a befröcskölt
cipók fölzengenek, s a prücskök
a padlaton...

(Rimbaud: A meghökkentek, fordította: József Attila);

Szép volt a táj, a szó, hogy:

Havazik!


még ünnep, s volt szenünk, fűteni fánk...

(Szabó Lőrinc: A tél rajzai);

Jussolja a szerelmem,
Kóromat s szenvedésem,
Szenvedésem s örömöm

(Ady Endre: Az én testamentumom).