(gör.) 'összeértés'
A neoretorika immutációs alakzata (metataxis); a morfémák és a szintagmák nem-, személy-, szám-, és időbeli egyeztetésének hiánya. Olyan alakzat, melyben a nyelvi elem különböző jelentései együtt érvényesülnek, együtt hatnak. Pl. félszemmel ébren pislogott ocsudva, kába
szemmel a lágy, vizes, halszagú éjszakába