A klasszikus retorikában a köznyelvi szó helyett használt eltérő jelentésű szó. A szónok szándékosan ruház fel valamely szót új értelemmel, azzal a szándékkal, hogy beszéde édekesebb, díszesebb legyen. Ilyen pl. az ördög helyett használt
pokol fejedelme
. A névátvitel a szépirodalomban is megjelenik, a költői képeket trópusoknak is nevezi a szakirodalom.