(fr.) 'szóáradat'
1. Nagyobb ívű drámai monológ. 2. Dagályos, fellengzős szóáradat, a szónoki beszédben indulattal, nagyobb meggyőző erővel előadott, szakasz, részlet. 3. Mondatalakzat, a körmondat sajátos változata. A barokk tirádában a szövevényes mellékmondatokban felbomlik az arányosság: pl. Második dolog, mely nyilván követközik, ha az pápista vallás bálványozás, emez: tudniillik, hogy az Istennek amaz igen szép fogadási meghamisíttatnak, melyekben azt fogadá, hogy az Krisztustúl fondáltatott anyaszentegyház ellen az pokol ereje diadalmat soha nem vehet, hanem mint az igazságnak erős kőoszlopa, győzhetetlen megmarad, és mint egy nagy hegyen építtetett város, el nem rejtezik, hanem amint Izsaiás mondja, őbenne szüntelen megmarad az igazságnak prédikálása, mivelhogy amint Szent Pál írja, mind világ végezetig doktorok és pásztorok lésznek az Krisztus jegyesében, az anyaszentegyházban, kik tanítsák az juhokat, legeltessék az nyájat, melyet Isten őreájok bízott. (Pázmány Péter: Öt szép levél); A romantikában jellemző stíluseszköz a tiráda, a klasszikus körmondattól abban tér el, hogy utószakasza lezáratlan. Pl.