Tiráda

(fr.) 'szóáradat'

1. Nagyobb ívű drámai monológ. 2. Dagályos, fellengzős szóáradat, a szónoki beszédben indulattal, nagyobb meggyőző erővel előadott, szakasz, részlet. 3. Mondatalakzat, a körmondat sajátos változata. A barokk tirádában a szövevényes mellékmondatokban felbomlik az arányosság: pl. Második dolog, mely nyilván követközik, ha az pápista vallás bálványozás, emez: tudniillik, hogy az Istennek amaz igen szép fogadási meghamisíttatnak, melyekben azt fogadá, hogy az Krisztustúl fondáltatott anyaszentegyház ellen az pokol ereje diadalmat soha nem vehet, hanem mint az igazságnak erős kőoszlopa, győzhetetlen megmarad, és mint egy nagy hegyen építtetett város, el nem rejtezik, hanem amint Izsaiás mondja, őbenne szüntelen megmarad az igazságnak prédikálása, mivelhogy amint Szent Pál írja, mind világ végezetig doktorok és pásztorok lésznek az Krisztus jegyesében, az anyaszentegyházban, kik tanítsák az juhokat, legeltessék az nyájat, melyet Isten őreájok bízott. (Pázmány Péter: Öt szép levél); A romantikában jellemző stíluseszköz a tiráda, a klasszikus körmondattól abban tér el, hogy utószakasza lezáratlan. Pl.

Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép,
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:

Világszabadság!


S ezt elharsogják
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva.

(Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet).