Körmondat

(lat. periodus)

Mondatalakzat, egy gondolatsor teljes kifejtése szabályosan építkező, ritmikus elrendezésű, többszörösen összetett mondat által. Felépítése arányos, az alárendelések és mellérendelések fegyelme és feszültsége, ritmikus hangzása esztétikai hatást kelt. Pl:

Sötét hegylánc nem emelkedik körülötted, a fölkelő nap hólepte csúcsokra nem tűzheti arany koronáit: magas füved kaszálatlanul szárad el tövén, folyóid némán haladnak nádas partjaik között; a természet megtagadta tőled a hegykúpok lenyűgöző változékonyságát és a völgyek rejtelmes zegzugait; a vándor lelkében nem ragad meg egyes gyönyörű részletek emléke, ha végigbandukol lapos felszíneden... és mégis, nem torpan-e meg áhítattal, nem ámul-e meghatottan nagyszerűséged előtt?

(Eötvös József: A falu jegyzője);

Aztán elmentek az üzletbe az emberek, kiálltak a piactérre, szörpölgették a veronai bort a csapszékekben, az uzsorások aranyport mértek a finom mérlegeken, a gyógyszerészek kotyvasztották a hashajtót és a bájitalokat, a gyorsan ölő mérget, amelyet száraz porrá dörzsölve lehet elrejteni a pecsétgyűrű köve mögött, a kofák nagy hassal terpeszkedtek a halakkal, gyümölcsökkel, nyers húsokkal és illatos füvekkel tetézett alacsony asztalok fölött a piacokon, a divatárusok virágporral illatosított szattyándobozba rakosgatták az újonnan érkezett lyoni harisnyákat és a Brüggében horgolt kebeltartókat, s munka és fecsegés, üzlet és hivatal közben mindenki elfordult egy pillanatra, tenyerét szája elé emelte és vihogott egyet.

(Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban). Sajátos változata a tiráda.