Szemléltető beszéd

(lat. genus demonstrativum)

A szónoki beszéd egyik fajtája. Eredetileg ünnepi gyülekezet előtt tartott beszéd. A szónok egy személyt, egy eseményt vagy valamely dicséretre érdemes dolgot választott tárgyául. Beszédével be kellett bizonyítania, hogy a bemutatott személy vagy dolog szép-e vagy rút. Ha az elsőt bizonyította, műve dicsőítés, ha a másodikat, akkor gáncsolás. Pl.

Dícsértessék az Istennek neve, ebben való szép ajándékátul az magyari nyelvnek sem lött csalatkoztatása és fogyatkoztatása. Ha ki csak ezeket az jó emlékezető néhai nagyságos gyarmati Balassa Bálint uram (tőlem egybeszedegetett s renddel helyheztetett) tudományos elméjébül írt tudós énekit ítílettel megolvassa és kelletiképpen való rostálással hányja is meg minden részeiben őket, nem tagadhatni, hogy mint az sas az több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyari nyelvnek dicsősége fondamentomába való állásával felette előhaladott, s célt tött az pályafutásra ezben az pályafutásban serénykedőknek fel. Nemde az oroszlánynak is körmét az közönséges példabeszéd szerint nem hagyta-e az írásiban, kiből azféle dologban oroszlánnak is mondhatják s esmertethetik is lenni és ítíletet tehetni, mind tudományáról s mind elméje bővelkedéséről, melybe mind az teológiának felséges bányája ércéből olvasztott tündöklő fényes aranyát s mind az filozófiának tekintetes örvénye mélységibül merített nektárját bágyadt szemgyönyörködtetéssel, szomjú nyelv, száj elevenítéssel igen benne hagyta s elvegyítette is, szényezte is ezekkel igen írását, úgyhogy az históriáknak széles elterült mezein való szép gabonavetési, az poéták írásainak különb-különb színnyel ékeskedő örvendetes kertei virágjának illati között is sétáltathatja ez énekek olvasásában ember az elméjét. (Rimay János: Előszó Balassi Bálint verseihez).