Reflexio

Ismétlésen alapuló retorikus szintaktikai alakzat. A beszélő megváltozott értelemben, esetleg leszűkítve megismétli beszédpartnere szavait, amellyel azok más értelmet, más hangsúlyt kapnak. Iróniát teremt, ha az ismétlés által nevetségessé, értelmetlenné válik a közlés. A reflexio finomabb érzelmi, hangulati változást is adhat. Pl. Fogadj Isten, húgom asszony,
Itt az ütközetben;
Nyilat ugyan, amint látom,
Hoztál szép szemedben -


Uram király, Zsigmond király!
Nem oly divat már ma
Nyillal lőni, mint felséged
Fiatal korába.

(Arany János: Rozgonyiné).