Parataxis

(gör.) 'mellérendelés'

Detrakciós metataxis a neoretorika felfogásában. Az irodalomban a nyelv legtöbb szintjén érvényesül; szavak, mondatrészek, szószerkezetek, tagmondatok, mondatok elrendezésének olyan módja, amelyben az összekapcsolt elemek egyenértékű viszonyban állnak egymással. Az érzelmek intenzitását, hangulati árnyaltságot fejezhetünk ki általa. Gyakori formája a szóismétlés, az ikerítés, esetenként a kötőszó nélküli összetétel. Meghatározó a körmondatokban, eszköze a romantikus tirádának. Pl.

A hazáért élni, szenvedni s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni, -
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

(Batsányi János: Biztatás).