Retorikai-stilisztikai lexikon; Poétikai-műfaji lexikon, Verstani lexikon

Paradoxon

(gör.)

Retorikai és stilisztikai gondolatalakzat, amely látszólagos képtelenséget, ellentmondó állítást tartalmaz. Az oximorontól és az antitézistől az különbözteti meg, hogy ellentmondásossága csak látszólagos, és nem a minősítő és a minősített szó ellentéte, hanem az alany és az állítmány összeférhetelensége képezi az alapját. Két olyan ítéletből áll, amelyek nem egyidejűleg, nem ugyanabban a vonatkozásban állnak egymással ellentmondásban, tehát csak látszólag zárják ki egymást. Pl:

Koldus-szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Shakespeare: LXXV. szonett);

Nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek

(Karinthy Frigyes: Előszó);

Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

(József Attila: Két hexameter);

Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmisem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, a testem végtelen.

(Nemes Nagy Ágnes: Alázat).