(gör.) ‘áthelyezés, áttétel’
A klasszikus retorikában a szöveg valamely nyelvi elemének, jellemzőjének (hang, betű, időtartam, stb.) felcserélése egy másik elemmel; Az átalakítás során jellemzően az értelem nem változik meg. Szűkebb értelemben hangátvetés. A neoretorikában a metaplazmus egyik esete.Pl. Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;